| |
A 8.700 fős város megközelíthető közúton: Debrecen felől a 4-es úton.
Az ősi települést a Váradi Regestrum említi elsőnek. Neve alapján eredetileg királyi-hercegi birtok volt, a nád a dél felől idáig nyúló Sárrét nádas környékére utal, amely évszázadokon át az itt élők egyik legfontosabb életfeltételét szolgáltatta, védelmet, tüzelőt, építőanyagot adott. A 15. század végén már vámos hely, rövidesen oppidumnak, mezővárosnak emlegetik. A település a 19. században megkülönböztetett szerepet vívott ki magának: előbb Szabolcs, majd Hajdú vármegyében volt járási székhely. A 20. század harmincas éveitől a hatvanas évekig a lakosság létszáma túllépte a bűvös tízezres határt, azóta némileg fogyott a népesség.
Nádudvar több utcájában (Csillag u., Kiskert u. stb.) ma is láthatók nádtetős parasztházak, őrizve a népi építészet évszázados jegyeit. A lakosság életét mindenkor nagymértékben befolyásolta a hortobágyi puszta közelsége és természeti adottsága. Megélhetési forrás volt a nádfeldolgozás és a gyékényfonás. A pásztorkodás és a pásztorélet eszközeinek (karikás, kulacs, szűrhímzés) készítése. A népi mesterségek folytatására a hagyományok átörökítésére a város iskolát alapított. Műhelyeiben megtekinthető, hogyan készülnek az agyagedények, fafaragások, szövések, kosarak, hímzések, bőrdíszművek. A város határában lehetőség nyílik ritka madárfajok tanulmányozására, lovasturizmusra és horgászatra.
| |
Térképek
Képek
| |
