Országok :: Magyarország :: Balaton :: Fonyód  
 



Az 5200 fős városon áthalad a 7-es számú főút. Vasúton, a Budapest-Nagykanizsa fővonalon közelíthető meg a település.

Legrégebbi hagyománya a vízi közlekedésnek van. Már a XVI. századtól állandó összeköttetésben állt Szigligettel. A reformkor Kisfaludy gőzöse rendszeresen megfordult kikötőjében. A menetrend szerinti hajóforgalom pedig a századfordulón indult el. A húsvéttól az ősz közepéig tartó idényben elsősorban a szemközti Badacsony az utazók célja, de a Balaton többi kikötőjével is rendszeres összeköttetésben áll.

Védettsége miatt a területet már hosszú évezredek óta lakják az egymást követő népek. Az első írásbeli említés 1082-ből származik. A fonyódi várat közel negyven évig védte sikeresen Palonai Magyar Bálint, amelyet csak halála után, 1575 augusztusában foglaltak el a hódítók. A török kiűzése után a terület betelepítése itt is megtörténik. A jellegzetes uradalmi puszta lakói cselédek, halászok, révészek voltak.

Az 1840-es években elkezdődő természetátalakító munkálatok sok embernek adtak megélhetési lehetőséget. Elkészült a kikötő, folytak az erdőirtási, lecsapolási munkák. Sokan foglalkoztak halászattal és szőlőtermesztéssel. Szaplonczay Manó megyei tisztifőorvos egyik vadászata után vette rá barátját, a földbirtokos Zichy Bélát, hogy birtokának egy részét parcellázza fel a leendő nyaralók számára. Így alakult ki a tulajdonosról elnevezett Bélatelep, majd pár évvel később, egy másik részen a Sándortelep, amelynek névadója Berzsenyi Sándor főorvos, az üdülőtelep alapítója volt. A II. világháború után nehezen indult a fürdőélet. Meleg víz után kutatva találták meg az utóvulkanizmus eredményeként létrejött szénsavas vizet, amelyet 1960 óta palackoznak.

A töretlen fejlődés eredményeként 1989-ben kapta meg a városi rangot. Egyre színesebb és tartalmasabb kulturális életével az itt élők és az itt nyaralók számára teszik vonzóvá a szabadidő színvonalas eltöltését. A szűkös fürdőidényen túl is sok rendezvény várja a vendégeket.

 

Térképek




Képek