| |
Az 14000 lakosú város megközelíthető a 71-es úton, vagy vasúton a Budapest-Székesfehérvár-Tapolca vasútvonalon.
Ősi, már a római korban is lakott hely. Balatonfüred mai területén hét középkori település volt: Magyare, Arács, Kék, Füred, Siske, Papsoka és Szentkirályparragja. Legkorábban Arácsot említik az oklevelek, 1118-ban; Siskét és Füredet egy évszázaddal később, 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában említik. A falvak közül csak Arács és Füred vészelte át a török időket. E két település 1954-ben egyesült.
A település nem elsősorban a Balaton közelségének, hanem a part közelében fakadó savanyúvizes források gyógyhatásának köszönhette hírnevét (amiért az 1700-as években gyógyfürdővé nyilvánították). A szárazföld és a tó közötti levegőcsere, az állandó légmozgás tiszta, pormentes levegővel ajándékozza meg az itt élőket, és gyógyítja a szív és érrendszeri betegségeket.
A XVIII. század végétől nem csupán fürdőhely volt a község, hanem az élénk társasági élete folytán kulturális és politikai központtá is vált. Itt épült fel a Dunántúl első kőszínháza 1831-ben, és innen indult útjára 1846-ban az első, balatoni gőzhajó. A század második felében épültek a nyaralók, a villák, és ekkor vált igazi gyógyhellyé is. A városban alakult 1867-ben az első magyar vitorlásegyesület.
A legszebb műemléki épület a Gyógy téren álló Horvát-ház, amely copf stílusban épült 1798-ban, és 1825-ben itt rendezték az első Annabált. E világhírű esemény azóta is rendszeresen megrendezésre kerül a vitorlásversenyek, borhetek, hangversenyek mellett. A Jókai-villát (ma múzeum) Jókai Mór 1870-ben építtette. A gyönyörű parti sétány Rabindranath Tagore nevét viseli, a parkban emlékfák, szobrok őrzik a neves vendégek látogatását.
| |
Térképek
Képek
| |
